a médea azt mondta, bloggoljak

az nem lehet, hogy minden csak jó, ugye*? hogy az élet olyan mint egy nagy hálidéj, ahol süt a nap, ahol csak azon kell stresszelni, hogy ilyen jó nem lehet, uh majd biztos szar lesz a munka vagy a lakás vagy a város vagy az emberek majd Guimaraesben

voltunk portóban, (vette3m 6 euróért piros csizmát), ettünk egy autentik helyen, ahol még utaltak is minket, h turistak vagyunk, aztan megneztuk az óceánt, amibe bele akartam futni, de tekintve h kb. -10 fokos volt és egy rakas undorító vizinovenyt hoztak a hullamok, inkabb kihagytuk (ahogy a fürdőzők - vagyis inkább napozók - nagy része is tett). Képek teszek ide néhányat, ha nem leaz az internet egy shíít. addig lehet a facebookon nezni.

A portugal nyelvben az idegesít a legjobban, hogy érteni kb. középfokon értem írásban, el tudok olvasni programajánlókat, az elle magazint, nem nagyon irodalmi nyelven beszélő cikkeket, és értem miről szólnak, viszont azon kívül kinyögni valamit, hogy olá meg obrigada, alig bírok. és nem is próbálkozom, mert ha egyszer angolul el tudom értelmesen mondani, akkor minek szenvedjek, úgyhogy max fejben lejátszom, mit mondanék portugálul, aztan meg mondom angolul. na mindegy, még egy hét, aztan nem lehet valogatni :P

valszeg majd szappanoperákat kéne néznem, mert azokban fele olyan gyorsan beszelnek, mint élőben (és mindeközben a barátok köztnél is színvonalasabb színészi teljesítményt nyújtanak).

*már persze azon kívül, hogy akkora a seggem megint, mint régen (bassza meg, visszajött mind a 15 kiló teljesen), és h az arcbőröm olyan mint egy tínédzseré, akit egy clearskin reklám "előtte" állapotának illusztálására használnak, DE az esetek többségében ezt is egy wtf-fel elintézem és jobbra el