|
ma jott couchsurfinges groupba ez a level:
I am Spanish (Galician actually). I arrived in Portugal one
year ago, this week I begun my third course of Portuguese,
level C, to realize that there is still a long way to go.
:(
I love languagues and cultures and I was wondering if
anybody would be interested in a conversation exchange.
I speak fluently Spanish (born there=, Italian (lived 9
years there) and English (lived 4 years in UK ). I want to
improve my spoken Portuguese and I can help with any of the
language above or all. I also play guitar and other
instruments if that might interest you.
I already have quite a few Portuguese friends with whom I I
try my best and we manage to communicate, but I feel need
still quite a bit of active help from somebody with a good
knowledge of the language and its phonetics. The way you
people speak IS SO DIFFICULT :(.
ez megis mit jelent? most kene feladnom a portugaltanulast??? most vajon a srac huje, hogy spanyol es mar C szintu csoportba jar es nem bir igy se beszelni, vagy en vagyok huje, hogy azt gondolom, a dolog nem menthetetlen, es inkabb vissza kene allnom a kinaira? tenyleg ugy beszelnek, mint az idiotak, ezt belatom, de akkor is.
regebben szerettem azt gondolni, hogy a mensturalas nem befolyasolja a kedelyallapotaimat, fokent szerettem ezt bizonyitekkent hinni arra, hogy ez az egesz "na mi van, megjott" jellegu beszolasok es barataik a szexista demonizalas kategoriajaba esnek. Fenntartva, hogy ez igen nagy szazalekban igy is van*, ra kellett jonnom, hogy amikor az alaphangulat nem jo, akkora PMS-em van, hogy nem fer be a hazba** (de legalabbis sokkal jobb azt gondolni, hogy nem alabol vagyok szar ember, hogy ki akarok rohanni a vilagbol, amikor az osztrak csaj uj angol igeidoket talal fel vagy nem birja hasznalni a google-t, vagy amikor utalom az emebreket azert, mert jol erzik magukat es nekem errol a a facebookon kell kepeket nezegetnem es engem meg nem hivnak).
* mert baszki gondoljuk mar vegig, hogy mindenkinek lehet szar napja, ferfiaknak es noknek, a hold allasatol teljesen fuggetlenul, es milyen fogyatekos idiota az, aki erre a kovetleztetesre nem bir eljutni ** mindezt fokozva a crazy koffeinfuggoseggel, allergiaval es némi stresszel sajat szocialis luzersegem vegett
nem olyan jo. kiabalni akarok valakivel, gonosz dolgokat vagni olyan emberek fejehez, akik legalabb egy kicsit gonoszak vagy idiotak voltak velem, meg akarom mondani pedronak, hogy 30 evesen ne viselkedjen ugy mint egy kanos 15 eves, es ne akarjon mar a panoramas hegyen dugni az elso randin, mert 1. that reeks of desperation, 2. az elet nem egy kibaszott pornofilm, vagy csak en vagyok naiv es prud, de meg ha az is vagyok, az egeszen biztos, hogy smarolas cimen senki arcat nem kell osszenyalni, es a barataim egyebkent is kiszavaztak. es meg akarom kerdezni p-t, h megis milyen pózer brazil-capoeira buzi felsobbrendusegbol gondolja azt, hogy csak a fent nevezett csoport tagjai tanulhatnak portugalul, a fodraszt meg hogy a sajat nagyanyamnak nezek-e ki, hogy igy szaritotta be a hajam. es sipcsonton akarok rugni mindenkit, aki lehippizi a barataimat, csak azert mert elobbiek szarnak bele az egeszbe nagy ivben, mig az un. hippik meg azt birjak gondoljak, hogy ez a vilag nem velejeig elbaszott, es talan (talan) lehet vele valamit kezdeni*.
* sipcsonton rugas nekem is, de en nem szarok bele, csak mar nem hiszem, hogy mentheto, ezert is minden tiszteletem az un. hippike.
arra jutottam, hogy a szerelem meg a szeksz matematikailag improbabilis dolgok. elvegre mennyi esely van arra, hogy a 6mrd (and counting) emberbol pont abban a nehany ezerben lesz benne az az egy darab Valaki, aki aztan mindezen improbabilitasok felett meg raadasul viszontnagybetünek is fog tekinteni. Ti. már ennel lentebbi szinteken elakadni latszik az egesz, ugyanis gyakran mar az is problematikusnak tunik, hogy pont ugyanaz a ket ember akarja egymast megdugni (vagy pont ugyanannyira, ne csak jobb hijan). szal itt ez a pedro, aki nagyon kedves, szivesen elkavezok vele delutan, nagyon sok smst ir arrol, h szepaszemed et al., de annyira nem akarodzik ez az egesz, meg ugy se, hogy nyomasztoan egyedul vagyok a szabadidomben. nem lehetne egyszer, hogy mondjuk a szomszed utazasi irodabol a cukisrac probalkozzon be, vagy bruno, a mentorom sogora (aki egyebkent kb 18 eves, es dolcegabbana polos helyimenoarc, de szinten rettento cuki) vagy viccesfiu, remek fodrasszal rendelkezo tiago* a kooperativabol, erted. persze magamat ismerve abban a pillanatban, hogy a fentiek kozul barki elkezdene tortenni, rogton elekzdenem kitalani, mi az ami megse olyan jo, es akkor marad a kerdes, hogy most kibaszottul valogatos vagyok vagy "csak" elmondhatatlanul felek az emberektol, fokepp ha az emberek fiuk (fiu minosegukben). koltoi pont.
* na jo, o inkabb ne mert van baratnoje. rola egyebkent tegnap derult ki, hogy csak egy evvel idosebb nalam, ami azert erdekes, mert a srac nagyon komoly bizniszmen, okobiocuccokat termel es forgalmaz, es egy shiny, beepitett hutovel rendelkezo (!) toyota kisbusszal jar, hetvegenkent meg itt segit az etteremben, mint a kooperativa egyik tagja a 4bol. ami csak azert meglepo persze, mert a kornyezetemben talahato 25 evesektol nem ez van megszokva, beleertve a majdnem 25eves ént. Mar regota gondolkozom azon, h vallakozni kene**, lehet kirantana ebbol a paralizalt allapotbol, barmi, ami egy ehhez hasonlo erzest valtana ki. ** es egyik nap a reggeli rutinom kozben lett is egy remek vallakozasotletem, szal akit erdekelt lenne abban, h bizniszre lepjen velem, szoljon:D
itthagytak, úgyhogy erre hivatkozva lehetek depi és hallgathatok vállahatatlan graceklinika zenéket. hazamenni is nem akartam, mert pont ilyen érzés lesz visszajönni, mert megint nem akarok majd egyedül egy szobában aludni, lefekvés előtt pedig grace klinikát nézni, ami egyébként egyben az összes érzelmi és szexuális életemet is jelenti, sőtmitöbb egyedül aludni egy ágyban sem akarok többet, mert együtt filmet nézni lefekvés előtt, és tudni, hogy az ágy másik oldalán nem az odahajigált laptop meg portugálkönyvek vannak, az egy elmondhatatlanul comforting érzés*
most már az egyetlen kérdés, ami marad, hogy mégis lesz-e valaha ilyen, nem is, inkább az érdekel, hogy tényleg túl magasak-e az elvárásaim**, és amennyiben az elvárásaim tényleg megugorhatatlanok, akkor csak azért találom-e őket ki, hogy ne is kelljen belekerülni egy kapcsolatba eleve? (mert úgyis az első adandó alkalommal dobni fog valaki soványabbért, vagy ha nem, akkor 10 év után egy fiatalabbért, mert bárcsak ne ez történne egyfolytában, de igen, és honnan jönnek ezek a félelmeim, amikor nem hagyott el soha senki, nem váltak el a szüleim, nem volt megrázó, szívdarabokratörős szakítás, mégis milyen gyerekkori traumához kéne visszanyúlni?)
Tévedtem, mert még marad az a kérdés is, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor meggondolom magam, mert realizálom, hogy geciöreg vagyok, és inkább beérem valami közepessel, minthogy egyedül kelljen abban az ágyban esténként a legaktuálisabb pótérzelmi sorozatot néznem.
(jobbra el, nemzetközi tárgyalások)
* ne vedd magadra, d :)
** ezt abból gondolom egyrészt, mert 1. életemben esztimációim szerint ha egy és félszer szerelmes voltam 2. az olyan emberek, akiket egyébként imádok - de legalább nagyon bírok - is úgy viselkednek néha a kapcsolataikban, hogy alkalomadtán lekevernék nekik egy pofont, csak ugye közöm.
|
|
|
|
